Pénteken megint esett a hó (hiába van március közepe), én pedig előre rettegtem, hogy milyen katasztrófa fog történni. Nem váratott sokáig magára!
Ott kezdődött, hogy teljesen kiment a fejemből, hogy Marci fiamnak aznap nincs ovija. Így teljesen át kellett szervezni a pénteki programot. Dorkát lepattintottam a mamához aludni, mi pedig elindultunk Marcival ügyeket intézni. Egy gyerekkel mégis csak egyszerűbb!
Már az elindulás sem ment simán. A kocsi riasztója egyfolytában bekapcsolt. Hiába néztem át az összes lámpát, ablakot, ablaktörlőt, ajtót, gombot, kütyüt, minden a helyén volt látszólag. A riasztó pedig mégis visított fél Mátyásföldön át.
Mivel orvoshoz kellett mennem időpontra, nem volt mit tennem, ott hagytam a szirénázó kocsit a rendelő előtt. Közben pedig azon imádkoztam, hogy még az aksi lemerülése előtt végezzek.
Éreztem, hogy nincs rendben valami a torkommal, de csak egy kis kukucskálásra, esetleg tenyésztéshez mintavételre számítottam. Ehhez képest a doktor néni kijelentette, hogy a 15 éve eltávolított mandulám életre kelt, amin van egy cysta fincsi cuccal telítve. Gondoltam, most jön a mintavétel. De mekkorát tévedtem! A doki néni közölte velem, hogy ő most ambulánsan ezt megműti. Na ez volt az a pillanat, amikor Marci fiam közölte, hogy ő inkább kimenne egy kicsit rajzolni. Ekkor a doki néni előkapta a szikét valamint egyéb szívó ,szúró és bökő szerkentyűit, és nekem esett. Közben pedig szólt a sziréna!
Miután eltávolította az összes detritusomat a tonsillamaradványomból, még dobott egy kis lupenlaryngoszkopiát, és már mehettem is.
Épp fizetni készültem, mikor bejött 2 rendőr, hogy kinek a kocsijában szól a riasztó.
Mosolyogva jelentkeztem,hogy az enyémben, és mondtam, hogy azonnal megyek.
Villámgyorsan elkezdtem öltöztetni Marcit, amikor is csörgött a telefonom. Ekkor egy kedves női hang közölte velem, hogy ő a lányom iskolájában védőnő, és csak azt az örömhírt szeretné a tudtomra adni, hogy Borikám tetves. Mondtam neki, hogy ettől rettegtem mindig is, és mindjárt visszahívom, mert egy magánrendelőben éppen két rendőr vár rám.
Ekkor megálltam egy pillanatra, és elgondolkodtam, mi jöhet még!
Gyorsan kifizettem megkínzásom árát. Kirohantam a két rendőrhöz, akik persze nem értették, hogy miért nem tudom kikapcsolni azt a francos riasztót. Én már olyan jó állapotban voltam, hogy percekig a kulcsot sem találtam. Gondoltam, mindjárt engem is bevisznek, mint Jocit. Aztán ráakadtam és közöltem velük, hogy szőke vagyok, új a kocsi és megyek az uramhoz, majd ő mindent megold.
Jött is az uram! Nézte ő is kívülről, belülről, és végül egy nyomorult villanykapcsoló volt a ludas, amihez én becs szó nem nyúltam.
Hát ennyi trauma után muszáj volt elmennem az Ikeába egy kis lelki békéért. Sőt! Még a zokni boltba is bementem vigasztalódni. Aztán persze a gyógyszertárba is tetűirtóért.
Azóta pedig megkezdődött a harc! Vesszenek a tetvek!
