2010. január 28., csütörtök

Szerelők


Két hete, a legnagyobb hóesés közepette elromlott a mosógépem.
Jött is a szerelő, rápillantott, legombolt rólam egy csomó pénzt, és kijelentette, hogy tényleg elromlott. Majd 5 percnyi szerelés után megjavította, ami szintén egy csomó pénz volt.
Közben mindenképp meg akarta velem osztani a szivattyú elektromágneses működési elvét.
Én roppant boldog voltam, pláne, hogy 20 ropi alatt megúsztam.
Aztán amikor megkérdezte, hogy nem vakaróztunk-e mostanában, kezdtem gyanakodni. Talán mégis az ÁNTSZ-től jött egy gázmester, és a legutóbbi campylobakter fertőzés után nyomokat keres nálunk?
Szerencsére hamar kibökte, hogy csak azért kérdezi, mert a mosógépünk hónapok óta nem öblített rendesen, aminek az volt az eredménye, hogy a gépből vizesen, de koszosan vettem ki a ruhákat.
Talán ezért nem akartak mostanában a barátaink találkozni velünk?
Most már duplán boldog voltam, hogy ezentúl nem leszünk büdösek, és még új gépet sem kell vennünk.
Tegnap megint esett a hó, és bedöglött a mikrónk. Ezt egy állítólag mikrózható csokimázzal sikerült kinyírni, és azóta heves hang- és fényeffektusokkal kísérve lehetett csak kakaót melegíteni a gyerekeknek.
Szerencsére most sem kellett sokat várni a szerelőre. Megint egy hatvanas, kopaszodó ürge jött.
(Ez felvételi követelmény az iskolájukba?)
Szintén ránézésre megállapította, hogy nagy a baj. Majd 5 percnyi munka után ki is cserélte a hibás alkatrészt. Persze közben kiselőadást tartott nekem a mikró működési elvéről. De ez egy haladó kurzus lehetett, mert már kérdéseket is tett fel nekem. Még szerencse, hogy tudtam a választ. Egyébként lehet, hogy kenyérpirítót csinált volna belőle.
Egyébként ti tudtátok, hogy mit melegít a mikró? Kommentekben várom a választ!
Szóval ripsz-ropsz megszerelte, én meg örülhettem, hogy egy új mikró áráért működik az én régim.
Csak azt nem értem, hogy miért nincs olyan szerencsém, mint az egyik barátnőmnek.
Neki a mosogatógépe romlott el pár hete. Jött is a szerelő, több órát volt náluk. Közben mindenféle intim dologról beszélgettek (ki kit csalt meg, lánya nemi élete), majd a munkája végeztével elkezdte ölelgetni a barátnémat. Ő persze hárított, és magyarázkodott, hogy biztosan félre értett valamit a szerelő bácsi. Még szerencse, hogy az egyik gyereke otthon volt, és valahogy sikerült kirakni az ürgét.
Apuka kicsit gyanakodott, mikor hazaért, hogy mi is történhetett. Pláne, mikor a kisfiú megkérdezte, hogy "Anya! Lejöhetek már?".
De ezt a szerelőt nem lehet olyan könnyen lerázni. Másnap felhívta a barátnémat, hogy beugrana hozzá, mert elfelejtett egy csavart meghúzni.
Szóval, ha valakinek egy kis extra szolgáltatásra is szüksége van, meg tudom adni a számát. Elmentettem ugyanis, mert jövő hétre megint nagy havazást mond, és ki tudja, melyik háztartási gépem mondja fel a szolgálatot.

Kórház Mátyásföld szélén


November óta nem volt 10 napnál hosszabb idő, hogy ne legyen beteg valamelyik gyerekem.
Én már lassan megszerzem orvosi diplomámat, kézrátétellel 2 tizedes pontossággal meg tudom állapítani a lázukat. Sőt! Éjjel legszebb álmomból felriadva is elég nagy pontossággal eltalálom, hogy kinek és hova kell beadnom a lázcsillapítót. Szerencsére még egyszer sem vétettem el a kúp beadását.
Most is mindhárom beteg. És ez tavaszig így is marad.
Még szerencse, hogy 4 szobánk van és egy csomó ágyunk, így azzal telik az éjszaka, hogy vándorlunk ágyról-ágyra.
Legnagyobb álmom pedig egy beépített porszívó, hogy bárhol sort tudjak keríteni egy kis orrszívásra.

2010. január 26., kedd

Ismét új helyen

Sziasztok!
Három a magyar igazság!
Ez már a harmadik hely, ahol próbálkozom blogolni.
Előzmények a borimarcidorka.blog.babaszoba.hu-n olvashatók!